Ebben a posztban befogom mutatni, hogy miként derült ki a betegségem. Közel 16 éve élek együtt az egyes típusú cukorbetegséggel. Ahogyan a korábbi posztomban is említettem ebben az esetben felesleges az okokat keresni. Azt nem tudom megmondani, hogy pontosan mikor és hol kezdődött, de hogy milyen esemény sorozatok következtében azt talán igen. Amit fontos az elején tisztáznom, hogy ez egy nagyon rövid folyamat volt, és több tényező is szerepet játszott benne.

Első tényező

2005-ben az immunrendszerem nagyon legyengült, és szinte folyamatosan beteg voltam. Rendszeresen tüszős mandulagyulladásom volt, amiért majdnem eltávolították a mandulámat . Azonban erre végül nem volt szükség, mert ez után nem sokkal derült ki, hogy mi okozta a folyamatos megbetegedésem.

Második tényező

Ugyan ennek az évnek a nyarán édesapámmal egy 1 hetes görögországi utazáson vettem részt, amit nagyon nehezen viseltem. Hiába voltam egy gyönyörű helyen nem éreztem jól magamat, és haza szerettem volna jönni. Ez után még 2 hetet mamámnál kellett eltöltenem, mivel itthon lakás felújítás zajlott. Ezek az események nem számítanak nagy dolgoknak, de akkortájt iszonyatosan nehezen viseltem. Folyamatosan kedvtelen voltam és a sírás kerülgetett. Ezek a lelki tüneteket a folyamatos magas vércukor miatt voltak.

"Következmény"

Azonban ezeknél a tényezőknél míg nem gondoltam, hogy valamilyen komolyabb baj állhat a háttérbe, vagy hogy a két tényező összefügg egymással. Amikor már folyamatosan szomjas és éhes voltam, annak ellenére, hogy 0-24 ettem és ittam, akkor kezdtem el aggódni. Drasztikusan fogytam, és itt tényleg azt kell érteni, hogy drasztikusan. Soha nem voltam valami vaskos gyermek, de 10 évesen alig értem el a 25 kilót. Mondhatni csont és bőr voltam.

 Állandóan szomjas voltam, ezért liter számra öntöttem magamba a vizet, ami 1 óra múlva már távozott is a szervezetemből. A drasztikus fogyás, folytonos szomjúság és gyakori vizelési inger, illetve a megváltozott viselkedésem miatt elmentünk a házi orvosomhoz – aki helyett más rendelt -, hogy útmutatást, segítséget adjon. A házi orvos közölte, hogy ezt csak azért csinálom, hogy figyeljenek rám és ez csupán lelki eredetű. Ekkor a családommal próbáltuk mi ki kezelni a problémát, áttértem a napi ötszöri étkezésre illetve egészségesebb ételeket fogyasztottam. Ez ideig-óráig orvosolta a problémát, de meg nem oldotta. Egy reggel a boltból hazafelé egyik pillanatról a másikra elvesztettem az eszméletemet. Mikor magamhoz tértem – magamtól tértem magamhoz, mert nem volt senki a közelemben - olyan rosszul voltam, hogy csak kiáltani tudtam valakinek, hogy segítsen. Az ájulás után ismételten lementünk a házi orvosomhoz, és miután elmeséltem a panaszaimat, elküldött, hogy végezzek el egy keton-vizelet vizsgálatot. Ezt követően beküldött a Tűzoltó utcai gyermekklinikára. A kórházban a vérvétel nehézkes volt, mivel a vérem már kezdett besűrűsödni. Megmérték a cukromat, ami 26 körüli volt és befektettek az osztályra. Körülbelül 10 napot töltöttem bent, amíg elmondták, hogy pontosan mi a bajom, és hogyan kell kezelni. Megismertem az kezelő orvosomat, aki az elkövetkező években figyelte és segítette a cukrom szinten tartását. Véleményem szerint az egyik legjobb diabetológus, akivel eddig találkoztam. Nem sajnálja az időt, és személyre szabja az inzulinadást. A 10 nap letelte után megkaptam az első inzulinom és vércukor mérőm (Dcont).

A korábbi tüneteim elmúltak, elkezdtem hízni, ami annak is köszönhető, hogy magasabb szénhidrát diétán voltam, ami napi 250-300 ch-t (szénhidrát) jelentett elosztva 5 étkezésre. A 18. életévem betöltéséig minden augusztus utolsó hetét a kórházban töltöttem a kontroll vizsgálatok miatt, de igazából ez olyan volt egy idő után, mint egy 1 hetes - utolsó 3-4 évben 2 napos - nyári tábor. Megismerkedhettem számtalan emberrel, akikkel össze is barátkoztam.
Fordulópontnak tekintem, mikor 1 év után megállapították, hogy valószínűleg lisztérzékeny is vagyok és gluténmentes diétát kell tartanom, illetve mikor évekkel ezután kiderült, hogy mégsem vagyok vagy elmúlt a lisztérzékenységem, de erről bővebben a következő blogbejegyzésemben mesélek.

Köszi, hogy itt voltál!
Legyen szép napod!